Az elv a gyakorlatban azt jelenti, hogy az általa okozott szennyezésköltségeit a szennyezőnek kell állnia, e költségekbe beleértve a szennyezés megelőzésének, megfékezésének és felszámolásának költségeit, valamint a társadalomra háruló költségeket is. Az elv alkalmazásával a szennyezőket arra ösztönzik, hogy igyekezzenek elkerülni a környezet károsítását, és amennyiben szennyezést okoznak, felelősségre vonják őket.
Jelentésünk elsősorban azt vizsgálja, hogy az elvet megfelelően alkalmazták-e az Unió négy környezetpolitikai területén. Megvizsgáltuk, hogy eredményesnek bizonyultak-e a Bizottságnak a környezeti felelősségről szóló irányelvvel kapcsolatban a gazdasági tevékenységekből származó környezeti károk szabályozása érdekében tett fellépései. Végül azt értékeltük, hogy a
Bizottságnak és a tagállamoknak sikerült-e megóvniuk az uniós költségvetést az olyan
kiadások fedezésétől, amelyeket a szennyezőknek kellett volna viselniük
