Érdekes megfigyelni a norvég szakemberek hozzáállását, akik a világon elsőként hasonlították össze a hagyományos közületi víztisztítást a komposzt toalettek általános használata nyomán létrejött lehetőségekkel. Egy, 1996-ban közölt tanulmányban a különböző szennyvízkezelési rendszerek árát, költségeit és környezetvédelmi hatásfokát hasonlították össze. Ez utóbbi megvizsgálásánál a berendezések által a környezetbe (főleg a vízbe) juttatott nitrogén és foszfor mennyiségét is figyelembe vették. A több évig tartó tanulmány folyamán kiderült, hogy a hagyományos közületi szennyvízkezelés (csatorna + víztisztító állomás) kétszer annyiba kerül, mint a komposzt toalettek “termelésének” a szelektív begyűjtése, komposzttá alakítása, valamint a háztartások szürkevizének a helyi, egyéni kezelése. Ezzel szemben ez utóbbi tízszer kevesebb nitrogént és foszfort juttat a környezetbe. Tehát tízszeres hatékonyság, fele áron.
Érthető most már azoknak a városi önkormányzatoknak a döntése, akik a vízöblítéses vécé használatát városukban betiltották.
Érdemes lenne megvizsgálni hogyan jutott a norvég átlagember a környezeti tudat azon fokára, hogy megértse a száraz toalettek használatának a szükségességét és elfogadjon egy ilyen önkormányzati döntést.